A neuroedukáció azon tevékenységekkel foglalkozik, amelyek az agyban végbemennek, amikor az egyének tanulnak.
Különböző területek gyakorlatait és ismereteit ötvözi, beleértve az idegtudományt, a pszichológiát, a kognitív tudományt és az oktatást.
Az oktatók és az idegtudósok közötti együttműködés segít olyan eredmények megalkotásában, amelyek alkalmazhatók az osztálytermi környezetben vagy a tanterv kialakításában.
Céljuk, hogy javítsák a tanítási módszereket lektorált kutatások segítségével arról, hogy az agy hogyan teszi lehetővé a tanulást, a munkamemóriát, az intelligenciát, a kreatív gondolkodást és még sok mást.
A neuroedukáció egyik fő célja a kutatók és oktatók közötti szakadék áthidalása. Ez a közvetlen kapcsolat megakadályozza az agy-alapú tanulási iparág úgynevezett „középső embereit”.
Ezek a közvetítők félretájékozott ötletekből profitálnak az agy működéséről, más néven „neuromítoszokról”. Ezek a mítoszok olyan fogalmakat tartalmaznak, mint a „bal agy kontra jobb agyi gondolkodás” és az a mítosz, hogy „agyunknak csak 10%-át használjuk”.
Főbb eredmények a neuroedukációban
A neuroedukáció a tanulás és az idegtudomány különböző aspektusait érinti.
Íme néhány kulcsfontosságú megállapítás a neuroedukáció területén végzett kutatásokból.
Memory design
A memória fontos része a tanulásnak. A kognitív pszichológiai kutatások betekintést nyújtottak abba, hogyan javíthatja a legjobban a memóriáját. Az olyan technikák, mint a darabolás vagy az időközönként végzett ismétlés, kihasználják, hogy az elme hogyan dolgozza fel az információkat, hogy segítse a tanulókat a gyorsabb és hatékonyabb memorizálásban.
Szoftverek, mint pl Anki SRS (spaced-repetition system) használatával megkönnyíti a dolgok emlékezését
Hatékonysága miatt az Ankit nyelvtanulásban és osztálytermi környezetben használják. Egy 2015-ös tanulmány megállapította, hogy az orvosoktatási felmérésre válaszoló hallgatók 31%-a számolt be arról, hogy az Ankit használta tanulmányi forrás.
Figyelem
Gyenge kifejezés azt állítani, hogy a figyelem elengedhetetlen minden tanulási tapasztalathoz. A neuroedukáció számos célja közül az egyik, hogy megértsük, hogyan hatnak a különböző tanulási technikák a figyelemre.
Például, tanulmányok azt mutatják, hogy van néhány bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az internet és a közösségi média elterjedtsége befolyásolja a gyermekek figyelmét. Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a multitasking negatív hatással van a digitális környezetben.
Az oktatók ezeket az eredményeket felhasználhatják annak meghatározására, hogyan közelíthetik meg azokat a tanulókat, akiket már érint az okostelefon és az internet.
Multimodalitás
A neuroedukációs kutatások azt mutatják, hogy a változatosság kulcsfontosságú a tanulásban. Különböző megközelítések és médiumok használata az ötletek megjelenítésére növeli a tanulók figyelmét és megtartását.
Az oktatók egyedi módon mutathatják be az információkat, vagy többféle módszert taníthatnak a tanulóknak a megoldás eléréséhez.
Ez a multimodális megközelítés digitális tanulási platformok használatával érhető el.
Például a nyelvtanulási alkalmazás Duolingo vizuális, szöveges és auditív elemeket használ a felhasználók tesztelésére a szókincs szavakkal kapcsolatban.
Neurodiverzitás
A neurológiai kutatások segítséget nyújtanak a tanulási zavarokkal és tanulási problémákkal küzdő diákoknak, mint például az ADHD és a diszlexia.
Ha megvizsgáljuk a tanulás neurobiológiája és annak rendellenességei közötti kölcsönhatást, nagy hatást fogunk látni arra, hogyan azonosítjuk és nyújtunk támogatást a tanulási kihívásokkal küzdő gyerekeknek.
Diszlexia kutatás különösen az oktatási idegtudomány központi területe volt. A kutatókat az érdekli, hogy a sikeres olvasási beavatkozások hogyan befolyásolják az olvasást, és hogyan segíthet a neuroimaging az olvasási teljesítmény előrejelzésében.
A metakogníció
Idegtudósok és pszichológusok tanulmányai megmutatják a metakogníció, a gondolatok tudatosítása tanulás közben, oktatásban.
Például a „növekedési gondolkodásmód” tudatosítása javítja a tanulók eredményeit.
A megfelelő kérdések feltevése és a teszteredményekre való reflektálás az egyik módja annak, hogy a metakogníció a tanulók jobb teljesítményének eszközeként használható fel.
Neuroedukáció Alkalmazási területek
A neuroedukációnak számos olyan lehetséges alkalmazása létezik, amely technológia használatát igényli. Íme néhány példa:
Adaptív oktatási rendszerek
Az adaptív tanulás olyan oktatási módszerre utal, amely számítógépes algoritmusokat és mesterséges intelligencia hogy minden tanuló számára egyedi tanulási élményt hozzon létre. Az idegtudományok kutatása az adaptív tanulási technológiát mutatja be.
Például a cég DreamBox tanulás intelligens adaptív tanulási technológiát kínál a K-8 matematikus hallgatók számára. A DreamBox személyre szabott tanulási élményeket kínál minden tanuló számára.
A program nyomon követi, hogy a tanulók hogyan reagálnak a különböző problémákra, és azonnal beállítja a nehézségi szintet, a tippek számát, az ingerlést stb. A technológia lehetővé teszi a tanulók számára, hogy olyan ütemben haladjanak az órán, amely a legjobban előnyös számukra.
Számítógép programozás
Számos tanulmány, amelyek a számítógépes programozásra és a kódírás használatára összpontosítanak agyi képalkotó technikák.
A kutatók kapcsolatot fedeztek fel a kódolás és az írás között, és módszereket fejlesztenek ki a programozási élmény javítására gépi tanulás technikákat.
További kutatás azt jelzi, hogy a számítógépes kód olvasásához nincs szükség az agy azon régióira, amelyek a nyelvi feldolgozáshoz szükségesek. A kód olvasása inkább matematikai feladat megoldásának vagy keresztrejtvénynek tűnik.
Ezek az eredmények segíthetik a számítástechnikai oktatókat abban, hogy megtalálják a kódolás leghatékonyabb tanításának módját.
Video Games
A tanulmányok azt mutatják, hogy a múltban videojátékokkal játszó sebészek készítettek 32%-kal kevesebb hiba vizsgálat során. Videojátékok olyan módon tudják bevonni játékosaikat, amilyenre még soha nem volt példa tantermi környezetben.
Az agy jutalmazási rendszerével kapcsolatos jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy milyen lehetőségek rejlenek abban, hogy oktatási videojátékokat adjunk az osztályterembe. A tanulásnak ezt a játékszerűsítését a játéktervezési gyakorlatok határozzák meg.
Az olyan webhelyek, mint a Khan Academy, a szintek és jelvények fogalmát használják a tanulás ösztönzésére, és a tanulók fejlődésének és teljesítményének érzetét keltik.
Kritika
A mikroszkopikus idegi folyamatok és az osztálytermi viselkedés makroszkopikus viselkedésének kombinálására irányuló erőfeszítések ellenére a kutatásban továbbra is hiányosságok vannak.
A neuroedukáció kritikusai azzal érvelnek, hogy az agyi viselkedés vizsgálata túlságosan távol áll a valós gyakorlati tanulási stratégiáktól az osztályteremben.
Az új technológiák, például az oktatási videojátékok is problémát jelenthetnek egyes gyermekek számára.
A videojátékok jutalmazási rendszere vonzó lehet, de zavaró is lehet, mivel a gyermek a jutalmakra összpontosít, nem magára a tartalomra.
Következtetés
A neuroedukáció térnyerésére figyelni kell, különösen azért, mert a mai gyerekek egy olyan világban nőnek fel, amely nagymértékben különbözik szüleiktől.
A rendelkezésre álló információ mennyiségét, a technológia segítségével tanítható interaktív módszerek sokaságát érdemes az osztályteremben feltárni.
Az idegtudományhoz szükséges adatok gyűjtése mindig is nehéz feladat volt, mivel a gyerekek az osztálytermekben tanulnak, nem pedig a laboratóriumokban.
A tanulás többet jelent, mint egy teszt megválaszolása – figyelmet, érdeklődést, motivációt és még sok minden mást.
Ha oktatók és idegtudósok együttműködnek, mindkettő előnyös. Az oktatók tanterveket és tanulási tevékenységeket készítenek, amelyeket adatokkal támogatnak.
A kutatók most már láthatják kutatásaik hatásait a való világban is.
Kattintson ide! a HashDork heti hírlevelére, ahol további nagyszerű tartalmakat olvashat az AI-ról, a számítástechnikáról és a Future Techről.
Hagy egy Válaszol