Tartalomjegyzék[Elrejt][Előadás]
Ez az előadás a Python egy másik lényeges struktúrájáról, az úgynevezett sorról szól.
Tollok
A tuple-ok hasonlóak a listákhoz, ezért használhatjuk őket az elemek listájának tárolására. A listákkal ellentétben azonban nem módosíthatjuk őket, nem adhatunk hozzá új elemeket vagy távolíthatunk el meglévő elemeket. Azt mondhatjuk, hogy a sorok megváltoztathatatlanok.
Hadd mutassam meg. A sorokat a listákban a szögletes zárójelek helyett zárójel jelzi.
numbers = (4, 1, 7, 5, 0, 9)
Ha kihúzzuk a metódusok listáját, láthatjuk, hogy nincsenek hozzáfűzési vagy beszúrási metódusaink, így nem lehet új elemeket hozzáadni ehhez a leíróhoz. Csak két módszerünk van: a számlálás és az indexelés.
A „számlálást” használjuk egy elem előfordulásának megszámlálására. Az „index” egy elem első előfordulásának indexének megkeresésére szolgál. Tehát csak egy sorról kaphatunk információt, és nem változtathatjuk meg. Egyébként az itt látható egyéb módszerek két aláhúzással kezdődnek.
Ezeket mágikus módszereknek nevezzük. Inkább haladó témáról van szó, és jövőbeli sorozatunkban érinteni fogjuk őket.
Azon kívül, hogy megváltoztathatatlanok, a sorok a listák legtöbb jellemzőjével rendelkeznek.
Gyakorlatilag a legtöbbször listákat fogsz használni, de a sorok is hasznosak. Ha elemlistát szeretne létrehozni, és megbizonyosodni arról, hogy a programban sehol sem módosítja véletlenül a listát, akkor jobb, ha egy sort használ.
Kicsomagolás
Ebben a részben egy hatékony funkciót fogok bemutatni, a pythonban megtalálható a kicsomagolás.
Definiáljunk egy sor „koordinátát”
coordinate = (1, 2, 3)
Most képzeljük el, hogy ezek az 'x', 'y' és 'z' koordinátái. Tegyük fel, hogy ezeket az értékeket szeretnénk megszerezni, és néhány összetett kifejezésben felhasználni a programunkban. Talán egy nagy, összetett képlet részeként szeretnénk beépíteni őket.
Tehát együtt kell írnunk egy ilyen kódot:
coordinate[0] * coordinate[1] * coordinate[2]
Ez a kódsor megszorozza az összes koordinátát, de nem hatékony így írni a kódunkat. Először használjunk jobb megközelítést, és tároljuk ezeket a koordinátákat külön változókban.
x = coordinate[0]
y = coordinate[1]
z = coordinate[2]
Az jobb. Jobb? Szóval eddig semmi új. Most pedig hadd mutassam meg a kicsomagolás nevű hatékony funkciót, és ezzel jóval kevesebb kóddal érhetjük el ugyanazt az eredményt.
x, y, z, = coordinate
Nos, ez az egyetlen kódsor pontosan megegyezik a fent leírt három kódsorral. Hadd magyarázzam el, hogyan működik.
Amikor a Python értelmező látja ezt az utasítást, megkapja a sor első elemét, és hozzárendeli a változóhoz. Hasonlóképpen a második és harmadik elem is hozzárendelődik a változókhoz. Ennek során ezt a sort 3 változóra bontjuk ki. Nézzük meg a kimenetünket.
A kicsomagolás listákkal is történhet.
Szótár
A Python szótárairól fogunk tanulni. Szótárakat használunk olyan helyzetekben, amikor kulcs-érték párként érkező információkat szeretnénk tárolni.
Íme egy példa. Gondoljon egy olyan ügyfélre, akinek számos attribútuma van, például név, e-mail cím, telefonszám, cím stb. Most ezen attribútumok mindegyikének van értéke. Például:
name = Jay
email = [email protected]
Ebben a példában kulcsaink a név, az e-mail cím és a telefonszám. Minden kulcshoz érték tartozik, ezért itt használunk egy szótárt. Egy szótárral egy csomó kulcs-érték párat tárolhatunk. Hadd mutassam meg, hogyan lehet szótárt definiálni a pythonban.
customer = {
"name": "Jay",
"email": "[email protected]",
"age": 30,
"is_verified": True
}
A kulcs beállítható karakterláncokra, számokra, logikai értékre vagy bármi másra. A kulcsok egyediek és csak egyszer definiálhatók, azaz más számmal nem tudom újra meghatározni az „életkort”. Ők is megkülönböztetik a kis- és nagybetűket.
Most, ha beírom customer["name"],
az ügyfél nevét fogja hívni. Nyomtassuk ki a terminálra:
A módszereket szótárakkal is használhatjuk. A fent bemutatott függvény megismételhető a „get” módszerrel.
A fenti két módszer között van egy különös különbség. Hadd mutassam be.
Látható, hogy amikor egyszerűen kinyomtattunk egy nem létező kulcsot, az hibát eredményezett. Másrészt a nem létező kulcsok kihívására szolgáló módszer használata „nincs” eredményt eredményez, amely az érték hiányát jelzi. A „get” módszer használatakor alapértelmezett értéket is megadhatunk.
Például, ha ebben a szótárban nincs „születési dátum” kulcs, akkor a következőképpen adhatjuk meg:
customer.get("birthdate", "Jan 01, 1994")
A szótárban bármelyik kulcsot frissíthetjük is, hasonlóan a listához. Tegyük fel, hogy frissíteni szeretnénk a névkulcsot a szótárunkban. Íme, hogyan fogjuk csinálni.
customer["name"] = "Shahbaz"
Hasonló szintaxis használható új kulcs hozzáadására a szótárunkba is. Adjuk hozzá a „születési dátum” kulcsot hasonló módon.
customer["birthdate"] = "Jan 01, 1994"
Tehát ezek a szótárak használatának alapjai a Pythonban. Rendkívül fontosak, és sok alkalmazásuk van a való világban.
Gyakorol
Olyan programot fogsz írni, amely a számjegyeket szavakká alakítja:
Megoldás
Íme a megoldás számotokra.
phone = input("Phone: ")
digits_mapping = {
"1": "One",
"2": "Two",
"3": "Three",
"4": "Four",
"5": "Five",
"6": "Six",
"7": "Seven",
"8": "Eight",
"9": "Nine",
"0": "Zero"
}
output = " "
for ch in phone:
output += digits_mapping.get(ch, "!") + " "
print(output)
Hasonlóképpen más szórakoztató programokat is készíthet, például „emoji konvertálót” Jó szórakozást a PYTHONERS-hoz!
Csomagolj!
Remélem tetszett ez az előadás. Ezután a Python programozás egy jelentős aspektusába, a funkciókba és a paraméterekbe merülünk.
Hagy egy Válaszol