Amikor 2021 elején az indiai Újdelhiben tartózkodott, egy amerikai hírszerzési tisztviselő a CIA igazgatójával, William Burnsszel utazva Havanna-szindróma jeleiről számolt be.
Amerikai sajtóértesülések szerint a hír feldühítette a CIA igazgatóját, és „kirívó eszkalációhoz” vezethet, ha bebizonyosodik, hogy a „támadásban” egy ellenséges erő vesz részt.
Ez a jelenség első dokumentált előfordulása Indiában, és diplomáciai következményei lehetnek. Az állapotot eredetileg 2016 végén fedezték fel Kubában.
A megmagyarázhatatlan neurológiai betegség számos országban sújtotta amerikai kémeket és diplomatákat. Amerikai médiaforrások szerint az elmúlt néhány évben több mint 130 hasonló támadást rögzítettek világszerte, köztük Moszkvában, Lengyelországban, Grúziában, Tajvanon, Kolumbiában, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban és Ausztriában.
Tehát mi is pontosan a „Havanna-szindróma”, és mi okozza? Menjünk át mindent mélyebben.
Szóval, mi az a Havanna-szindróma?
A Havanna-szindróma olyan cselekvőképtelenségi tünetek összessége, amelyek 2016 végén kezdetben az amerikai hírszerzési tisztviselőket és a kubai Havannában állomásozó diplomáciai személyzetet sújtották.
A következő évben az amerikai nagykövetségek világszerte azonos problémákról számoltak be. A betegséggel foglalkozó kutatók szerint a Havanna-szindróma, amelyet korábban tömeghisztériaként vagy pszichoszomatikus tényezők, például stressz által kiváltott válaszként utasítottak el, talán a mikrohullámú háború következménye.
A tünetek hasonlóak az agyrázkódáshoz vagy a közepesen súlyos agysérüléshez, és nagyrészt diplomaták, hírszerző tisztek, katonai személyzet és családtagjaik jelentették őket külföldön.
Az azóta „Havanna-szindrómának” nevezett tünetek közé tartozik a hányinger, erős fejfájás, szédülés, kimerültség, tájékozódási zavar, alvászavarok és halláskárosodás.
Állítólag több mint fél tucat amerikai nagykövetnek és családtagjaiknak Kubában és Kínában, valamint legalább 14 kanadai állampolgárnak Havannában voltak azonos tünetei.
Mi áll valójában a Havanna-szindróma mögött?
Jelenleg senki sem tudja biztosan. Mivel azonban a kubai tapasztalat egy olyan országban történt, amely több mint öt évtizede ellenséges volt az Egyesült Államokkal szemben, a gyanú eredetileg a kubai hírszerzésre irányult, amely nem akarta, hogy normalizálódjanak az USA-Kuba kapcsolatok.
Szakemberek egy csoportja vitatta egy ilyen betegség lehetőségét, azt állítva, hogy tüneteikért az a stresszes légkör okolható, amelyben az amerikai diplomaták dolgoznak. Robert W Baloh, az UCLA neurológus professzora szerint tömeges pszichogén (stresszhez kapcsolódó) rendellenesség.
A forgatókönyvet azzal hasonlította össze, hogy az egyének rosszul érzik magukat, amikor arról értesülnek, hogy mérgezett ételt ettek, annak ellenére, hogy az teljesen biztonságos. Ennek eredményeként a stressz okozta betegség az egyetlen magyarázat.
Mások viszont eredetileg „hangtámadásnak” gondolták. Az amerikai tudósok további kutatása és a betegek orvosi értékelése arra a következtetésre jutott, hogy az áldozatokat olyan nagy teljesítményű mikrohullámú sugárzásnak tették ki, amely megsértette vagy megzavarta idegrendszerüket. Állítólag nyomást keltett az agyban, ami azt a benyomást keltette, mintha hangot hallana.
Úgy gondolják, hogy a nagy teljesítményű mikrohullámok nemcsak a test egyensúlyérzékét befolyásolják, hanem a memóriát is, és maradandó agykárosodást okoznak. Azt mondják, hogy a nagy teljesítményű mikrohullámú sugarakat egy speciális eszközön keresztül továbbítják, amelyet az amerikaiak „mikrohullámú fegyvernek” neveznek.
Ó, mikrohullámú fegyverek, tényleg?
A mikrohullámú fegyverek egyfajta közvetlen energiájú fegyverek, amelyek erősen fókuszált energiát lőnek egy célpontra akusztikus, lézeres vagy mikrohullámú formájában.
A mikrohullámú sütőhöz hasonló, magnetronnak nevezett elektroncső elektromágneses hullámokat (mikrohullámokat) hoz létre, amelyek a készülék belsejében lévő fém körül ugrálnak, és elnyelődnek az ételben.
A mikrohullámok felkavarják az ételben lévő vízmolekulákat, rezgéseik hőt termelnek, ami megfőzi azt. Tehát milyen hatással vannak ezek a hullámok az emberi testre?
Azok az emberek, akiket nagy intenzitású mikrohullámú impulzusoknak vetettek ki, beszámoltak arról, hogy kattanó vagy zümmögő hangot hallottak a fejükből. Rövid és hosszú távú hatásai lehetnek anélkül, hogy fizikai sérülést okoznának.
Kína és a OroszországA BBC vizsgálata szerint mindketten részt vettek mikrohullámú kutatásban, és újrahasznosíthatták az ipari felhasználásra tervezett eszközöket.
Az öt évnyi adatgyűjtés, tesztelés és az áldozatok orvosi vizsgálata ellenére azonban az Egyesült Államoknak még nem kell végleges bizonyítékot szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy a mikrohullámú fegyver valóság. Úgy tűnik, senki sem tudja, mi ennek a fegyvernek a mechanikája vagy hogyan működik.
Arról is szó van, hogy az úgynevezett fegyver hogyan célozhat meg bizonyos személyeket anélkül, hogy mindenkire hatással lenne a hatósugarában. Az Egyesült Államokban egyes orvosszakértők elkezdték elutasítani ezt a hipotézist, és a betegséget pszichiátriai rendellenességnek minősítik, amelyet súlyosbít a célponttá válástól való széles körben elterjedt félelem.
Hogyan lehet kezelni?
A fehérállomány szerkezetében anomáliák figyelhetők meg, ha az érintett személyek MRI-képeit egészséges emberekével (az agy és a gerincvelő fehérebb szövete, amely többnyire myelinizált idegrostok kötegeiből áll) összehasonlítjuk.
Ez alátámasztja azt a hipotézist, hogy a Havanna-szindrómát nem specifikus és megmagyarázhatatlan változások jellemzik az agyi aktivitásban és szerkezetben.
A betegséget alternatív gyógyászati terápiákkal, például művészeti terápiával, meditációval, légzőgyakorlatokkal és akupunktúrával kezelik. Egy 1 órás speciális neurológiai gyakorlatokat magában foglaló rehabilitációs program ígéretesnek bizonyult, de további kutatásokra van szükség.
Kognitív feladatok, egyensúlygyakorlatok, ortoptikus gyakorlatok, valamint nehéz felső és alsó végtagmozgások ismétlése minden foglalkozáson szerepel.
Következtetés
Soha nem lesz végleges válasz arra, hogy a Havanna-szindróma fizikai vagy pszichogén jellegű-e 5 év, több száz eset különböző kontinenseken és nem meggyőző vizsgálat után.
Bár a Havanna-szindróma bizonyos területeken különbözik a többi MPI-járványtól, inkább hasonlít, mint nem – és a paranoia az amerikai hírszerző közösségben nem lenne példa nélküli.
valdek
1974-1977-ben szolgáltam az északi flottánál, éppen ilyen rádióadón. Akkor persze ez még nagyon titkos volt.